Hatvanhat éves vagyok. Ötvenhat évvel ezelőtt az volt az álmom, hogy mesemondó író leszek. Azóta írok valódi és kitalált történeteket, társadalomkritikát, valamint naplót.

Az élet eltérített álmomtól. Előbb két gyermekeim születése, majd az egyedülálló szülőség tíz éve. Megjelentek írásaim a helyi Nógrádi Hírlapban, a Palócföldben, az Android c. sci-fi havi magazinban. Addigra már átnyergeltem az amatőr alkotók közösségének szervezésére. A Balassi Bálint Asztaltársaság, aztán az Avana SF Egyesület, melyeknek sokáig az elnöke voltam. E két közösségben tevékenységem fémjelzik az Asztaltársasági Füzetek, valamint az Avana Arcképcsarnok kiadványok (ezekben is jelentek meg novelláim). Díjakat is alapítottunk. Ilyen a Preyer Hugo emlékére novellapályázat kezdő alkotóknak és a Zsoldos Péter-díj, már megjelent sci-fi alkotásoknak. Az országos sci-fi találkozókat, a HungaroCon-t sokáig én szerveztem Salgótarjánban (1992-2011).

Az írói álom tehát sokáig pihent, ahogyan két megkezdett regényem is.

Egy blogom is volt, a gyermekeinkjovoje eoldalon, ahol novelláim is helyet kaptak, de ez az oldal megszűnt.

Amikor a második házasságomból született fiamról kiderült, hogy autista, és iskolába került én is visszaültem az iskolapadba. Az Egri Eszterházy Főiskolán 2006-ban végeztem. Szakdolgozatom az autisták társadalmi elfogadásáról-, illetve a szociálpedagógus e téren végezhető munkájáról szól.  

A fiammal 19 évig jártam iskolába, tekintettel az autizmusára, ami miatt nem tud egyedül közlekedni. Már elvégezte az egyik középiskolában az informatika szakot, de érettségire nem tudott menni. Később szakiskolába járt, népi kézműves – szőnyegszövő lett kitűnő eredménnyel. Hivatalos munkahelye van. Itthon dolgozunk, én vagyok a segédje.

Csodálatosan szép szőnyegeket sző.

Első gyermekem Attila már családot alapított – tőlük kaptam Karácsonyi ajándékként ezt a weblapot (ÖLELÉS ÉRTE) – két unokám van Dominik és Noel.

Egy éve már, hogy Alzheimeres anyukámat is én gondozom.

A folyamatos elfoglaltság miatt kevés időm jut az alkotásra, de igyekszem.

Lányom elvesztése után (2012) nagyon sok leveleket írtam neki, és naplóban írtam le a világról, a hatóságokról szerzett tapasztalataim.

A LÉLEKKALITKA című naplóregény 2020-ban jelent meg és ezeknek a tapasztalatoknak a tömörített változata. A könyvben Enikő írásaiból is válogattam.

2022-től festeni tanulok.

2025 szeptemberében jelent meg a VILÁG VIRÁG című meseregényem a HELMA Kiadónál.